Homo corporatiens – avagy a korporáció kitermelte emberfajták

Kategória: 
Office szféra

Kezdjük a leggyakoribbal: Homo Normalis, azaz a normális típus, ez minden emberre jellemző állapot, a korporációba kerülést követő 3 hónapban. Aztán kezdetét veszi egy átalakulási folyamat, amelynek során a korporáció kifejleszti a díszpéldányait, akik előtt fényes karrier, hatszámjegyű fizetés, örök és kizárólagos élet vár a korporáción belül.

Homo hysteria: mindent tud, érted? MINDENT. Mindenhez ért, mindenhez van egy-két kritizáló szava, természetesen módosítási javaslatot sosem tesz. Rettenetesen elfoglalt, az okostelefonja a legszorosabb barátja, minden megbeszélésen ezen olvassa az emailjeit idegesen, mert ugyebár minden sarkon ott egy nagybetűs KRIZIS, amit csak ő tud megoldani, természetesen csak a szabadidejében, mert munkaidőben a Facebookon lóg. Képes 50 percen keresztül folyamatosan arról beszélni, hogy milyen nehéz élete van, és mindennek a tetejében még az anyukája sem szereti. Recept nélkül kapható nyugtatóval elviselhető, de értelmezhetjük úgy is, hogy egy abszurd drámát nézünk, és akaratunkon kívül kerültünk a darabba.


Homo terminális

Homo judens: ez nem a játékos ember, ez a Júdás, aki soha semmit fel nem vállal. Semmi sem az ő hibája, mindig akad egy-két-három kolléga, akire rákeni a balhét. Mosolyog, dicsér, majd a felettesednek elpanaszolja, hogy akadályozod a munkáját, és semmivel nem segítesz. Telefonon, emailen nem válaszol, de a főnök anális részeit orálisan ingerli, és ő az egyetlen aki számára elérhető, minden körülmények között. Ha kell, festményt vásárol, ha kell, pelenkát. A tökéletes álkolléga, aki olyan művészien mímeli a munkát, hogy A legjobb kolléga címet éveken keresztül ok nélkül érdemli ki.

Homo victimus: „Drágám, annyi dolgom van, hogy nem jut időm enni, különben is hétre jövök dolgozni, és este nyolckor megyek el, el tudod képzelni, mennyi dolgom van! Rengeteg!” Hiába van négy alárendeltje, mindent maga akar megoldani, a delegálás az egyetlen, amit szívből és őszintén utál és retteg. Neki mindig ott kell lennie, a fronton, a  munka mezején, egyszerűen muszáj dolgoznia. A panaszkodás a fő csapásirány, mert rengeteg a dolga!!!  Magánélet zéró, nincs mikor, amiatt a rengetegség miatt.

Homo terminális: ez már a vég, általában tíz év után szokott bekövetkezni ez a fázis. A korporáció átvette az irányítást, folyamatos a munkábajárás, a szabadnapok meg csak mennek át egyikről évről a másikra. Minden jó, amit az igazgató úr mond, minden úgy van, ahogy ő kéri, különben is, minek annyi ész meg gondolkodás, a fizetést főleg amiatt kapja, ha azt nem használja és rendetlenkedik itt mindenféle jó ötlettel meg javaslattal.

Ajánlom a cikket

Ajánlom az oldalt

Hozzászólások

A hozzászóláshoz add meg adataid vagy jelentkezz be Facebookkal

További írások

Tavasz van! Előbb fogyjál le és utána kezdj edzeni!

Van egy kis vagy nem annyira kis túlsúlyod? Hát akkor kezdj el szaladni vagy biciklizni, de lehetőleg rögtön 10 kilométerrel kezd. Ettől aztán elkezd fájni a térded és bejelentkezel egy ortopédhez. Középkorú férfiismerőseim példájából okulva ne kezdd te is rögtön a túlzásba vitt mozgással – előbb fogyj le!

3 érv, hogy miért kövesd te is a trendeket

Tudod, mi az a like, share, LI vagy twitter? Az érzelmi intelligenciáról vagy virtuális valóságról hallottál? A millennials generáció mond számodra valamit? Néhány példa arra, hogy ha egy adott területen dolgozol, miért kell tudnod arról, hogy ott mi történik. Mert másképp már nem tudsz értéket teremteni sem magadnak, sem másoknak.

Öt tipp, hogy mit kezdj akkor, ha túl sok emailed érkezik

Minden korporatista kartársam napi szinten igyekszik megbirkózni a folyamatosan érkező emailekkel: ezek száma több tíztől akár két-háromszázig is terjedhet, de nyilván a határ a csillagos ég. Legyünk őszinték, ki tud naponta kétszáz levelet átfutni, végigülni legkevesebb egy, cirka egyórás megbeszélést és közben még ugyebár telefonokra válaszolni, projekteket futtatni, az újakra pedig terveket kidolgozni? Hát senki, fölösleges is ilyen elvárásokat támasztani magunkkal szemben.

Fogyásom története – hét dimenzióban

Három évvel ezelőtt 9 kilogrammot fogytam kb. 4 hónap alatt, átlagban félkiló ment le rólam hetente. Viszont azt megelőzően szintén négy hónapba tellett, amíg hozzászoktattam magam a másféle étrendhez és a rendszeres evéshez.

 

Mitől nő a nő: a nagy mellektől vagy a karizmától?

Pár éve olvastam egy kifejező Karinthy Frigyes idézetet: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” A lényeg: én annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejön.