Pendragonék, avagy a jó olvasás élménye

Kategória: 
Magánterület

Ismeritek azt a típusú olvasás-élményt, amikor már az első oldalak beszippantanak és a hangulat elkísér a könyv végéig? Ez persze akkor, amikor legalább a köny felét egyhuzamban ki tudom olvasni. Mert kétféle olvasást ismerek: a kis lépések stratégiáját, illetve a beszippantósat.


A jó könyvhöz megfelelő alkalom is kell

A kis lépések stratégiája az, amikor nem fogok eljutni a könyv végére – kiválasztok egy jó könyvet, és este, miután elcsitult a kaptárzaj, majd ágyba kerülök, kézbe veszem a könyvet. Az új könyveket szeretem megszagolni, imádom a nyomdaszagot. Megnézem a borítót, a betűket, a végét. Aztán elkezdek olvasni. Mivel többnyire ugyanakkor fekszem, este 10-kor és reggel 6-kor kelek, tíz körül már álmos vagyok és a könyv fölött lassan elbóbiskolok. Néhány oldal az első nap, néhány a másodikon, harmadikon, negyediken, aztán megunom. Nincs hangulata, már nem érdekel, úgy érzem, hogy túl sok a betű a papíron, túl hosszúak a mondatok. Kábé ennyi is, azt a könyvet leteszem, mert nem köt le, és veszem a következőt. Elég sok könyv végzi így az éjjeliszekrényemen, még olyanok is, amiket tíz évvel ezelőtt képes voltam fél éjszakán keresztül olvasni.

Racionális lény révén igyekszem mindent megmagyarázni. Tehát megmagyaráztam magamnak, hogy nagyon fáradt vagyok, túl sok információ vesz körül és ezért nem köt le az olvasás.

Ellenben ott van a beszippantós típusú olvasás, amit pár nappal ezelőtti tapasztaltam. Hajnali ötkor elindulok a reptérre, tudom, hogy várni kell amíg leadom a csomagom, amíg átmegyek a kapun, amíg visznek a buszon, aztán a gépen, be a buszba, ki a reptérről, várom a taxit, utazom, majd kiszállok az irodánál. Ez cirka három óra, ami alatt remekül lehet olvasni végig, minden álló és ülő, de főleg várakozó helyzetben. Ezalatt a három óra alatt kiolvastam a könyv felét, hazafelé pedig, ugyanezen a mozzanatokon keresztül a másik felét.

Estére kiolvastam a teljes könyvet, ilyen már évek óta nem is történt velem, és ennek köszönhetően  teljesen magával vitt a hangulata – rejtély, misztikum, vicces egyének, humoros történet. Azt már nem írom ide, hogy milyen gyakorisággal olvasok végig egy könyvet, de kábé ütöm a hasonló helyzetben lévő officemamik átlagát.

 

 

Ajánlom a cikket

Ajánlom az oldalt

Hozzászólások

A hozzászóláshoz add meg adataid vagy jelentkezz be Facebookkal

További írások

Tavasz van! Előbb fogyjál le és utána kezdj edzeni!

Van egy kis vagy nem annyira kis túlsúlyod? Hát akkor kezdj el szaladni vagy biciklizni, de lehetőleg rögtön 10 kilométerrel kezd. Ettől aztán elkezd fájni a térded és bejelentkezel egy ortopédhez. Középkorú férfiismerőseim példájából okulva ne kezdd te is rögtön a túlzásba vitt mozgással – előbb fogyj le!

3 érv, hogy miért kövesd te is a trendeket

Tudod, mi az a like, share, LI vagy twitter? Az érzelmi intelligenciáról vagy virtuális valóságról hallottál? A millennials generáció mond számodra valamit? Néhány példa arra, hogy ha egy adott területen dolgozol, miért kell tudnod arról, hogy ott mi történik. Mert másképp már nem tudsz értéket teremteni sem magadnak, sem másoknak.

Öt tipp, hogy mit kezdj akkor, ha túl sok emailed érkezik

Minden korporatista kartársam napi szinten igyekszik megbirkózni a folyamatosan érkező emailekkel: ezek száma több tíztől akár két-háromszázig is terjedhet, de nyilván a határ a csillagos ég. Legyünk őszinték, ki tud naponta kétszáz levelet átfutni, végigülni legkevesebb egy, cirka egyórás megbeszélést és közben még ugyebár telefonokra válaszolni, projekteket futtatni, az újakra pedig terveket kidolgozni? Hát senki, fölösleges is ilyen elvárásokat támasztani magunkkal szemben.

Fogyásom története – hét dimenzióban

Három évvel ezelőtt 9 kilogrammot fogytam kb. 4 hónap alatt, átlagban félkiló ment le rólam hetente. Viszont azt megelőzően szintén négy hónapba tellett, amíg hozzászoktattam magam a másféle étrendhez és a rendszeres evéshez.

 

Mitől nő a nő: a nagy mellektől vagy a karizmától?

Pár éve olvastam egy kifejező Karinthy Frigyes idézetet: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” A lényeg: én annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejön.