Fogyásom története – hét dimenzióban

Kategória: 
Magánterület

Mivel mindig is vékony voltam, a gyermekek születéséig soha nem volt gondom a testsúlyommal, azután viszont sehogy sem akart lemenni az a plusz 9-10 kiló, amit a várandósság ideje alatt ettem összevissza. Képzeljétek el: este van, mély csend, alszanak a virgonc csemeték, keresek egy ócska sorozatot, amiben több a vér, mint a történet, és eszek egy-két szendvicset, vajas-mézes kenyeret, főtt kukoricát. Ezek voltak az én pillanataim gyesidő alatt, imádtam őket. Egyedül voltam, fincsit ettem, nem kellett állandóan odafigyelni két izgő-mozgó manókára. Viszont ennek az volt az eredménye, hogy folyamatosan úgy néztem ki, mint akinek hat hónapos babája van. Szóval, lépni kellett. Nálam a következő dolgok váltak be:


Mindenhez kell idő: az evéshez is.

1. Hosszas átmenet.

Januárban döntöttem el, hogy le szeretnék fogyni, és a férjem hathatós támogatásával megnéztem, hogy mit tehetnék ennek érdekében. A legfontosabb az étrend, azaz a zsír- és cukorszegény étkezés, gyümölccsel és zöldséggel. A sport, mint fogyáshoz vezető út minimális hatású, egy darabig kínoztam ezt is, de eredmény nem volt, főleg, hogy ugyanúgy ettem, mint addig. Kellett a pár hónap mentális felkészülés, mert ez volt az átmenet a sok és a keveset evés között. Egyszerűen és apránként meg kellett szoktatnom magam arra, hogy keveset egyek. Ez mintegy négy hónapba tellett. A konkrét fogyás szintén négy hónapba tellett. 62-ről indultam, 53-nál hagytam abba – itt pusztán egyetlen gondom volt, mégpedig az, hogy az összes nadrágom nagy volt.

 

2. Kis adagok, zsír- és cukorszegény étkezés.

Nekem a szétválasztós kúra, vagy a paleo-, a vega, a raw, a Ducan nagyon szélsőségesnek és hajmeresztőnek tűnik, főként, mert akkor folyamatosan mást kellene ennem, mint a család. Szóval, maradtam a kisebb adagoknál, de naponta ötször ettem: három főétkezés és két nasi. A három főétkezés a reggeli (rost joghurttal vagy natúr müzli), kávé tejjel (ez kellett nekem, ezért meg is engedtem magamnak), délelőtti nasi: két alma vagy banán, majd ebéd (párolt hús zöldséggel, vagy főzelék, vagy tartalmasabb leves), újabb nasi: zsírszegény joghurt és 18 óra körül vacsora (főtt tojás zöldséggel, vagy saláta, vagy kevés hús zöldséggel). Teljesen kihagytam a kenyeret, az olajos ételeket, a majonéz-szerű olajos önteteket, a süteményeket.

 

3. Nem éheztettem magam.

Ez nagyon fontos volt a kúra során, hogy nem voltam éhes, két-, illetve háromóránként ettem valamit. Ha ugyanis megéhezek és kimarad egy étkezés, utána hajlamos vagyok többet enni, mint amennyi a jóllakáshoz kell. Érzem, hogy már tele van a hasam, de azért lapátolok tovább, egyre nyugtalanabbul, mert azt tudom, hogy nem kellene, de olyan jólesik enni. Most is van a táskámban alma, datolya vagy füge, mert ugye, sosem lehet tudni.

 

4. Az úgy kívánom-percek

Este, lefekvés előtt időnként megéhezek, illetve megkívánom azt a vacsorát, amit a fiaim esznek. Ezek kritikus pillanatok, ilyenkor nagyon kell vigyáznom arra, hogy csak megkóstoljam azt, amit kívánok, de a félszelet hagymás zsíros kenyérből ne kettő legyen. Ha mégis nagyon kell valami, akkor kissé eltérítem magam: iszom egy-két pohár vizet, eszek két almát, magot rágok, és utána már nem akarok falni, hanem csak kóstolni. A csokis süti is megkísért néha, akkor eszem belőle, de többnyire nem eszem meg az egészet – az ugyanis túl sok lenne.

 

5. A rendszeresség

A gyomrom a kúra során az óraszerepet is felvette: 8-kor reggeli, 10 órakor gyümölcs, 12-13 óra között ebéd, 16 körül nasi: joghurt vagy gyümölcs, 18 óra körül pedig vacsora. Nagyon jó ez a rendszer, tudom, hogy mikor mi várható. Viszont ez a rendszer kevés odafigyelést is igényel: munkába menet három étkezésre valót kell magammal vinnem, mint például joghurt vagy alma, illetve az ebéd. Néha macerás összedobni reggel vagy már este a kaját, de hosszú távon megéri.

 

6. Étkezdei mennyiségek

Ezek az adagok egyszerűen túl nagyok: már a levessel jóllakom, a másodiknak már nincs hely, vagy fordítva. Ezért nem is rendelek menüt, mert úgysem tudnám megenni. A desszertet már nem is említem, azt sosem szoktam rendelni. Ha a gyomrunk az étkezdei menühöz van szokva, akkor fel kell adni ezt a kényelmet, mert én emellett nem fogytam – otthonról kellett hoznom a napi adagomat, vagy megettem a húst a salátával és sorsára hagytam a krumplit.

 

7. Torna

Én a tornától semennyit nem fogytam, viszont szeretem, hogy rugalmasak az izmaim, nem recseg a hátam és a nyakam. Ennyiben is maradok, ami az elvárásokat illeti: a torna rugalmassá tesz, a kevesebb és jó minőségű kajával pedig tartom az 55 kilós súlyom. Ami egyenesen isteni!

Ajánlom a cikket

Ajánlom az oldalt

Hozzászólások

A hozzászóláshoz add meg adataid vagy jelentkezz be Facebookkal

További írások

Tavasz van! Előbb fogyjál le és utána kezdj edzeni!

Van egy kis vagy nem annyira kis túlsúlyod? Hát akkor kezdj el szaladni vagy biciklizni, de lehetőleg rögtön 10 kilométerrel kezd. Ettől aztán elkezd fájni a térded és bejelentkezel egy ortopédhez. Középkorú férfiismerőseim példájából okulva ne kezdd te is rögtön a túlzásba vitt mozgással – előbb fogyj le!

3 érv, hogy miért kövesd te is a trendeket

Tudod, mi az a like, share, LI vagy twitter? Az érzelmi intelligenciáról vagy virtuális valóságról hallottál? A millennials generáció mond számodra valamit? Néhány példa arra, hogy ha egy adott területen dolgozol, miért kell tudnod arról, hogy ott mi történik. Mert másképp már nem tudsz értéket teremteni sem magadnak, sem másoknak.

Öt tipp, hogy mit kezdj akkor, ha túl sok emailed érkezik

Minden korporatista kartársam napi szinten igyekszik megbirkózni a folyamatosan érkező emailekkel: ezek száma több tíztől akár két-háromszázig is terjedhet, de nyilván a határ a csillagos ég. Legyünk őszinték, ki tud naponta kétszáz levelet átfutni, végigülni legkevesebb egy, cirka egyórás megbeszélést és közben még ugyebár telefonokra válaszolni, projekteket futtatni, az újakra pedig terveket kidolgozni? Hát senki, fölösleges is ilyen elvárásokat támasztani magunkkal szemben.

Mitől nő a nő: a nagy mellektől vagy a karizmától?

Pár éve olvastam egy kifejező Karinthy Frigyes idézetet: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” A lényeg: én annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejön.

Fegyelmezés: csinálja inkább valaki más...

Nehéznek érzem azt, hogy fegyelmezzem a gyermekeimet. Olyan szigorú arcot kell vágni, mint a hatnapos citrom és nem szeretem ilyennek látni magam. A nap végére már teljesen el vagyok bódulva attól, hogy a két ördögfiókát, akik bár rendkívül jóindulatú, szeretetteljes lények, időnként ki kell szakítani a létezés-öröm-játék bábból és rá kell venni arra, hogy fogat mossanak, felöltözzenek, ebédeljenek stb.