Fegyelmezés: csinálja inkább valaki más...

Kategória: 
Magánterület

Néhány évvel ezelőtt teljességgel sokkolt a következő történet: egy kedves barátném meglátogatott a családjával, az ötéves fiával és a férjével. Vacsorára, jófej akarván lenni, pizzát sütöttem és éppen az elfogyasztásánál tartottunk, amikor a vendég gyerek hangosan követelte az ananászt a pizzára. Általában vegást nem készítek, de pont volt ananász, úgyhogy rávágtuk és kész is volt az ananászos pizza. Viszont a kölyök kikészült, hogy nem volt elsőre: odajött hozzám, és elkezdte üvölteni, hogy: „Hülye vagy! Hülye vagy! Nem jó! Nekem most kell! Hülye vagy!”.

Elképedtem a hangerőn, azon, hogy egy idegen felnőttet kétórás ismeretség után lehülyéz úgy, hogy sem az anyja, sem az apja nem csitította és az fel sem merült, hogy esetleg bocsánatot kellene kérnie. A legrosszabbul az esett, hogy a két gyerekem a jelenet közben megfogta egymás kezét és láttam az arcukon az ijedtséget, amiatt, hogy az anyjukra üvöltözik egy agresszív malac.

Nekem ez nagy lecke volt a fegyelmezés terén: ahhoz, hogy a gyerekeim másokkal elfogadható viszonyt tudjanak kialakítani, meg kell tanulniuk a saját szempontjuk mellett a másokét is figyelembe venni, persze, bizonyos kor után, illetve késleltetni bizonyos igényeik kielégítését.


A fegyelmezés mindannyiunknak az érdeke

Bizonyos dolgokban korlátozom őket: például csokievés, tévénézés, bizonyos dolgokat erőltetek, például előbb a főzelék, aztán az édesség. Van néhány szabály: 8 és 9 között kell lefeküdni, fogat kell mosni, rendszeresen kell étkezni, tisztálkodni. És emellett igyekszem az elejét venni a negatív helyzeteknek: a boltból egy dolgot lehet venni, nem kettőt vagy tízet. Ez folyamatos odafigyelést és anticipálást igényel, ha például látom, hogy fáradtak, akkor bizonyos dolgokról lemondunk, más csinálunk helyette vagy teljesen kihagyjuk. Elterelem a figyelmüket arról, amit nem akarok engedni vagy ápertén megtiltom például a rajzfilmnézést és mentálisan felkészülök arra, hogy ezt napokon keresztül mégis kérni fogják. Érvelni persze tőlem is tanultak, szóval nincs könnyű dolgom, amikor a saját magam stílusában kettővel vitatkozom.

Korlátozni is, engedni is. Csakhogy én sem vagyok patikamérleg, nem fegyelmezek mindig ugyanolyan türelemmel, magyarázok ugyanolyan nyugodtan és rühellem magam, amikor felemelem a hangom vagy fenyegetőzni kezdek. Ettől aztán még elégedetlenebb leszek magammal, amitől még idegesebb leszek és a kört néha nehéz leállítani. A gyermekek is fáradtabbak, figyelmetlenebbek, ők sem mindig ugyanúgy reagálják le a fegyelmezést.

Annak ellenére, hogy szerintem én vagyok a szigorúbb a családban a csemetéim megnyugtattak hogy ez nem így van: az apjuk a szigorúbb, én pedig az engedékenyebb, s nálam mindig több „még csak öt percet” van, mint az apjuknál.

Nem is mindig sikerül nekem túl jól ez a szigorúság jelenet. Néhány éve, amikor arra szoktattuk a fiatalembereket, hogy az emeletes ágyukban és a szobájukban aludjanak, én voltam a soros, hogy a szobaajtóhoz járuljak és cementes hangon beszóljak, hogy: „Csend legyen, azanyátokmindenit! Alvás!” Viszont az anyátoknál kitört belőlem a röhögés, vissza kellett rohannom a hálóba, hogy ne hallják, amint fuldoklom az elfojtott nevetéstől és a férjemnek kellett lejátszania azt a menetet.

Ajánlom a cikket

Ajánlom az oldalt

Hozzászólások

A hozzászóláshoz add meg adataid vagy jelentkezz be Facebookkal

További írások

Tavasz van! Előbb fogyjál le és utána kezdj edzeni!

Van egy kis vagy nem annyira kis túlsúlyod? Hát akkor kezdj el szaladni vagy biciklizni, de lehetőleg rögtön 10 kilométerrel kezd. Ettől aztán elkezd fájni a térded és bejelentkezel egy ortopédhez. Középkorú férfiismerőseim példájából okulva ne kezdd te is rögtön a túlzásba vitt mozgással – előbb fogyj le!

3 érv, hogy miért kövesd te is a trendeket

Tudod, mi az a like, share, LI vagy twitter? Az érzelmi intelligenciáról vagy virtuális valóságról hallottál? A millennials generáció mond számodra valamit? Néhány példa arra, hogy ha egy adott területen dolgozol, miért kell tudnod arról, hogy ott mi történik. Mert másképp már nem tudsz értéket teremteni sem magadnak, sem másoknak.

Öt tipp, hogy mit kezdj akkor, ha túl sok emailed érkezik

Minden korporatista kartársam napi szinten igyekszik megbirkózni a folyamatosan érkező emailekkel: ezek száma több tíztől akár két-háromszázig is terjedhet, de nyilván a határ a csillagos ég. Legyünk őszinték, ki tud naponta kétszáz levelet átfutni, végigülni legkevesebb egy, cirka egyórás megbeszélést és közben még ugyebár telefonokra válaszolni, projekteket futtatni, az újakra pedig terveket kidolgozni? Hát senki, fölösleges is ilyen elvárásokat támasztani magunkkal szemben.

Fogyásom története – hét dimenzióban

Három évvel ezelőtt 9 kilogrammot fogytam kb. 4 hónap alatt, átlagban félkiló ment le rólam hetente. Viszont azt megelőzően szintén négy hónapba tellett, amíg hozzászoktattam magam a másféle étrendhez és a rendszeres evéshez.

 

Mitől nő a nő: a nagy mellektől vagy a karizmától?

Pár éve olvastam egy kifejező Karinthy Frigyes idézetet: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” A lényeg: én annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejön.